Visszafogott a beszámoló, mert milyen is lehet a Covid után egy rendezvény, amit pár héttel előtte nem is lehetett tudni, hogy lesz e egyáltalán. Az élvezetet is jelentősen rongálta a pocsék időjárás. A szombati napon megjött a goromba viharos hidegfront, este meg a csendes eső.

A valaha volt legkisebb méretű sörünnep volt hát idén, a Legendásház szívcsakrája az óriási gesztenye és hársfa körüli rész szélvédettebb volt, de a kert tó felöli oldalán, a terület legmagasabb pontján a meg-megújuló szélroham a félig teli, talpas üvegpohárat is képes volt feldönteni. A déli forróságból érkező vendégek este hatkor azon kapták magukat, hogy fáznak, a staff szerencsére pokrócokat osztogatott a didergőknek. Köszönet!
A fotón jobbról balra: Szami (a Hoptop vezetője) és Sal (a szerző).

A sörök.

Nekem fel sem tűnt, csak utólag, hogy a fesztiválsör a "Tihanyi Levendulás" már nem a Kapucinus levendulázott Secundus búza söre hanem ez már a Hoptop vadi új főzete. Talán a csekély információ, vagy a nem odafigyelés, meg az, hogy aznap csak a csapolt sörökre koncentráltam... Utólag a csapolt és az üveges közt édességben különbséget érzek, a csapolt édesebbnek tűnik valamint teltebb és fullosabb.

Tihanyi Levendulás sör

Szín: Sápadt, halványsárga, szűretlennek mutatkozó, opálos.
Illat: Enyhén levendulás, citrusos, fanyarkás, fás, korianderes, gyantás.
Íz: A korty eleje szappanos, habos undi, ami megüli a gyomrot, majd kellemesebb hárs, mézes, citrusos limonádé a vége.

A Kapucinus Secundus markánsabb búza alapja határozottabban jobb alap, jobban elnyeli a levendulás parfümösséget. Tavaly csak úgy csúsztak a korsók ebből. Most meg csak elég egy pohárral mint különlegesség belőle.

Idén nem volt a kiabálós ZING burger, hanem egy grilles nyársas szekció jött, nem eléggé jól átsütött húsokkal, ami a halálom. A limonádéjuk egész jó volt csak bármilyen ízt kértél, ugyanaz a gyümölcs kombó volt benne. :)

Hát így e.

Nem kérdés, jövünk jövőre is, mert mi remekül kikapcsolódunk és szórakozunk, ez nekünk már a harmadik tihanyi!