Mostanában döbbentem rá, hogy az első bejegyzésem a blogomban 3 éve történt, ami egy teljesen önkéntelen mozdulattal kezdődött. Egy sörös rendezvény sajtótájékoztatóján találkoztam a mára ikonikus legendává nemesült Keserű Mézzel (Fóti Sörfőzde) és a Gyertyános Sörfőzde: Meggyes, Banános stb. söreivel, melyek együttesen elemi erejű hatást tettek rám, megvilágosodtam. :)

Ki se kellett találnom, csak úgy jött a blognév, amely már akkor mosolyogtató volt. - Kézműves sör ugyanis nincs is, illetve van, de az inkább házi sörfőzés kategória. Úgy éreztem remek dolog átadni a híreket, sör leírásokat, ami érdekelhet benneteket.

A nekibuzdulás eddig 54 blog posztot eredményezett, rosszabb-jobb megfogalmazásban, kisebb nagyobb szünetekkel, de őszintén keresve az igazságot, hogy a sörforradalomnak győznie kell, értsd, az egyszerű emberek is megismerjék a jó és még jobb kisüzemi söröket és ezután bízzuk rájuk, hogyan szavaznak a pénztárcájukkal. Levegőt és teret kell nyerni az eddig egyeduralkodó nagyipari vackok ellenében. Amire van is már konkrét lépés: A Gazdasági Versenyhivatal (a GVH sajtóközleménye itt), végre rábírta az öt legnagyobb sörpiaci szereplőt, hogy ÖNKÉNT ajánlja fel, hogy az eddigi vendéglátóipari hegemóniájukat csökkentsék, mert sem az import, sem a kisüzemi sörfőzdék nem tudtak piacot nyerni a nagy sörgyárakkal szemben a kizárólagossági kikötések miatt a HORECA szektorban. (Mi az a Horeca: Hotel, Restaurant, Café piac.)

A helyzetet a blog induláskor -és még most is- TARGIKOMIKUSNAK vélem, az arányok csak nagyon lassan változnak, de legalább a szellem kiszabadult a palackból.

Drukkoljunk a sörnek, ez minden szereplőnek csak jót tesz.

Mert kezdetben volt a sör. Majd karöltve a Főzdefeszttel ismertek is lettek ezek a sörök. Ez volt az első esemény ahol szisztematikusan működni kezdett valami. Az eltelt idő alatt rocksztárokként robbantak elő gerillafőzők, a rendezvény folyam meghatározó erejű lett nemcsak a sör fanok között. Vitathatatlan érdemei vannak, hogy keresletet támasztottak, piacot, teret, kommunikációt szerveztek a söröknek.

Most a tizedik Főzdefesztnél tartunk. A növekedés azonban mindig felvet kérdéseket. Milyen célok vannak, mennyire és hogyan tudnak ezzel azonosulni a főzdék, milyen minőségű a kommunikáció a fesztivál és a főzdék között és ennek az eredője hogyan csapódik le a közönségnél. A tisztulásnak azonban a sörfőzdék oldalán is végbe kellene mennie, a folyamatos minőség és szortiment tartás elég alap dolog. Az árkérdés is megérne lassan egy misét, indokolt e a hatszáz-nyolcszáz-ezer forintos ár.