A FF rendezvényfolyam immár tizenegyedik (11.) alkalommal terelte össze egy helyre a sörkedvelőket. A meghirdetett mottó: vissza a lágerhez, pont egy koholmány, bármi más is jobb lehetett volna. A FF-ről azért tudjuk, hogy a felhajtás érdekében mindent és az ellenkezőjét is megmagyarázza, úgyhogy ezt hagyjuk is.

A ligetben a Gyertyánosnál kezdtem, ahol okosan végigkóstoltam az összes virág és gyümölcs illatú lágert majd az erős Kazamatával (Imperial lager) felvértezve szétnéztem. Számos  jósör volt (55 főzde) de számomra a Szent András „Vári Nővérek” Summer Pale Ale-je kiemelkedően ízlett. (idén 77 IBU-s lett a tavalyi 55-höz képest.) Fanyar száraz és citrusos, keserű, de mégsem méreg erős IPA.

Jó a helyszín a Városligetben, mert egy ekkora fesztiválnak –ha jó az idő- egészen be lehet lakni a sörös bódékkal körbevett nagy teret. Friss levegő, lőporszag, jó sörök mi kell még? (jó idő)

Az official pohár nem visszaváltható, drága (1200 pénz indokolatlanul sok érte). Enélkül viszont elvileg nem kaphatsz sört. A tavalyi pohár sem használható. Akit megkérdeztem, hogy mi erről a véleménye, azt mondta, hogy ez szokatlanul drága. A pohár mint fesztivál poharat, jól meg lehet markolni  és igy - az  elég hidegre beállított sörcsapok miatt- a tenyeredben felmelegszik.

Ez azonban időjárásfüggő, negyven fok árnyékban ez nyílván nem így van. A központilag telepített pohármosó szigetek jók, csak a pohár olyan gyenge és silányan vékonka, hogy aki csak úgy rányomja, annak eltörik. A megoldás, a vízköpőt kézzel kell lenyomni és a vízsugár fölé kell tartani a poharat így biztonságos az öblítés. Akinek eltört a pohara cserélték. A pohár otthoni elmosása kézzel azonban rémálom.

Időjárás: Ez bizony nagyon kemény faktor, mert fesztiválozni rossz időben nem nyerő. Rengeteg ember hiányzott szombaton a fesztről és a vasárnapi szottyan induló idő sem kedvezett a tömegek áramlásának.

Én magam szombaton mentem ki. Mindenre elszántan, mint Zrínyi, kirohantam tocsogni a napozórétre és jól tettem. Egy kemény mag ugyanis a zord idő ellenére ott volt, remekül éreztem magam velük, jól szórakoztam, jót beszélgettem ismerősökkel és ismeretlenekkel.

A gallérok alá csöpögő esőt a Grabanc nevű formáció  állította el, olyan remek hangulatot teremtett, hogy nem volt ember aki az időre  figyelt volna.

Aki nem hiszi, járjon utána.